Jöttünk, láttunk, győztünk!

PVSK EXPO-Center Pécs - Szolnoki Olaj KK 73-78 (16-20, 21-15, 19-21, 17-22)
Pécs, 2500 néző. V.: Földházi, Papp, Király
PVSK: S. Jovanovics 6, Williams 15/3, Dénes 2, Grebenár 18, Lapov 13/9. Cs: Alekszics 17/9, Tóth N. 2, Kutasi. Szakmai igazgató: Sztojan Ivkovic
OLAJ: Kelley 21/9, Cziczás, Hollins 20/6, Sabaliauskas 14/12, Jurkunas 9/3. Cs.: Molnár A. 5/3, Harazin 9, Góbi. Edző: Pór Péter

Az ember mindent megpróbál a maga módján. E sorok írója például nem borotválkozik egy ideje, szolidaritást vállalva a szolnoki játékosokkal és a szakvezetőkkel. De ez még nem minden, szinte mániákus félelem lett rajtam úrrá, mikor azt tapasztaltam, hogy gondolkodóba esek bizonyos szituációkban. Például órákat keresgéltem a megfelelő semleges ruhadarabot a piros-fekete színekben túlsúlyú ruhatáramban, mert azt gondoltam, hogy a szolnoki vereség oka a piros bemelegítőpólómban keresendő. De voltak pozitívumok! Pécs felé tartva ugyanott álltam meg, mint az előző győzelem alkalmával. De úgy éreztem, ez is kevés lesz, ezért gyertyát gyújtottam a pécsi bazilikában, kérve az égiek segítségét a sikerért.

Már nem annyira a szelíd keresztényi eseménysorhoz illik, hogy nagyon zokon vették a szolnokiak, amiért a pécsi ügyvezető egyszerűen leállatozta őket, s bizony megmutatták, mit is jelent valójában együtt lélegezni egy csapattal. Közel háromszázan zarándokoltak Pécsre, s teremtettek a pécsi drukkerekkel együtt parádés hangulatot. Tegyük hozzá, döntő többségében példás sportszerűségben!
A mérkőzést ellentmondást nem tűrő tempóban kezdte az Olaj, Kelley és Hollins révén könnyű kosarakat is tudtak dobni. Azonban a Pécs nem hagyta lerázni magát, szorosan tapadt ellenfelére. Már ekkor lehetett érezni, hogy erőnlétileg talán jobb állapotban van a címvédő. Annak ellenére, hogy Ivkovic mester sűrűbben cserélgetett, mint ahogyan gondos háziasszony keveri a rántást. A második játékrészben már sokkal jobban kosarazott a PVSK, s ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy szigorúbban védekeztek, pontosabban dobtak. Így az Olajnak sem voltak könnyű góljai. A határozottabb játékának köszönhetően a PVSK Williams és Grebenár kosaraival átvette a vezetést, s meg is őrizte két pontnyi előnyét a nagyszünetikg.
A fordulást követően az Olaj szinte megszokott módon rosszul kezdett, Bojan Lapov pedig három triplával hálálta meg, hogy megfeledkeztek róla Jurkunasék. Pór Péter időkérése nyolc pontos pécsi előnynél kifejezetten jót tett, mert a címvédő rendezte sorait, s másfél perc alatt utolérték a PVSK-t Kelley és Hollins, na meg Sabaliauskas kosaraival (58-58).

A pécsiek szemmel láthatóan elfáradtak, Lapov például már járni is alig bírt, annyira fájt minden végtagja. De azért nem kerültek maguk alá oly mértékben, hogy a negyedik negyedben ne tegyék megint nyílttá a derbit. Pedig az Olaj tizenegy ponttal is elhúzott 4 perccel a vége előtt (60-71). Ebben elsősorban a pécsi csarnokra specializálódó, két meccsen összesen 11 triplát hintő Sabaliauskas volt a sikerkovács, triplái demoralizálóan hatottak. Aztán jött egy kis hazai pálya, amin Pécsett nem illik csodálkozni, de szerencsére csak annyira, hogy a PVSK utolérje az Olajt. Ám utána a bírók már hagyták játszani a feleket, s Hollins és Kelley megoldotta a végjátékot.
Így szerdán a Körmend ellen már a döntőért küzdhet az Olaj Szolnokon.

Egy lábjegyzetet engedjenek meg kedves olvasóink. A pécsi mester, Sztojan Ivkovics meccs utáni nyilatkozatában azt mondta, hogy bebizonyították, lehet négyezren normálisan viselkedni, s a győztes nyugodtan ünnepelhet. Mi úgy tudnánk ezt kiegészíteni, hogy a szolnoki klub ügyvezetője, Tóth Zoltán pedig abból mutatott példát a pécsieknek, hogyan kell sportemberhez méltó módon viselni csapata győzelmét. Nem sértette meg a hazaiakat, mint tette azt pécsi kollégája Szolnokon, s nem hergelte vérlázító módon a kesergő pécsi drukkereket. Szomorú, hogy ennek a páros csatának ilyen mellékzöngéje lett, de azt gondolom, hogy az események fényeen bizonyították, itt egyetlen szolnokinak sincs baja sem a pécsi játékosokkal, pláne nem a szimpatikus pécsi drukkerekkel. Kizárólag Sztojan Ivkovic volt képes botrányt csinálni kiállításával, teátrális viselkedésével, egy szék és egy reklámtábla behajításával. A három pécsi meccs mindegyikén legalább száz szolnoki fanatikus volt, az elsőn és a harmadikon egyenesen kétszáznál is többen. Egyetlen attrocitás, lökdösődés nem történt, senki sem bántott senkit. Szurkolói szempontból békés, nyugodt volt a légkör, holott a tét nem volt kicsi. Ugyanakkor ki is volt minden egyes probléma középpontjában? Nem más, mint a pécsi szakvezető. Sztojan Ivkovic népszerűsége saját csapatán kívül enyhén szólva is kicsi, ám nem biztos, hogy bele kell rángatni ebbe saját játékosait és szurkolóit is. A negatív kritikák döntő többsége sajnos jogos, s neki, mint szövetségi kapitánynak nem az lenne a feladata, hogy mindenkivel összerúgja a port, hanem példát kellene mutatnia sportszerűségből, viselkedésből. Nem kellene ellenségeket gyártani fölöslegesen.

A továbbiakban sok sikert kívánunk a pécsi csapatnak, s egyúttal köszönet a iváló színvonalú, s rendkívül izgalmas, akár döntőbe is illő összecsapásokért.