Több a sok(k)nál: gyalázatos kosárkarácsony

Szolnoki Olaj KK-PVSK Panthers 60-81 (22-14, 10-19, 13-20, 15-28)
Szolnok, Tiszaligeti Körcsarnok, 2500 néző
V.: Földházi, Hegedüs, Pozsonyi (Pázsitka)

Szolnoki Olaj KK: Szabó 9/3, Coleman 15/9, Wilson 16/3, Jurkunas 6/6, Basit 2. Cs.: Váradi 5/3, Harazin 7, Cseh, Gaál.

PVSK Panthers: Kelley 17, Spivey 2, Dénes 7/6, Grebenár 15/3, Bencze 16. Cs.: Alekszics 6, Tóth 4, Czigler.

STATISZTIKA

Dobószázalék
Kétpontos: 52%, ill. 54%
Hárompontos: 8/29, ill. 7/15
Büntető: 4/7, ill. 8/14

Lepattanó: 29 (Harazin, Wilson 7-7), ill. 35 (Bencze 13)
Gólpassz: 13 (Szabó 7), ill. 26 (Kelley 11)
Labdaszerzés: 14 (Harazin, Jurkunas 3-3), ill. 18 (Dénes 5)
Blokk: 6 (Harazin 4), ill. 4 (Bencze 2)
Fault: 15, ill. 11

Idén valószínűleg nézőcsúcsnak számító, circa két és félezer ember előtt léphetett pályára az idáig minősíthetetlen kosárlabdát bemutató Olaj. Tömött sorok kígyóztak a grátisz forralt bort kínáló hirtelenstand előtt, ma előrehozott Karácsonyt tartott a klub, akinek a szíve piros-fekete (az már más kérdés, hogy ezek a szívek fél nyolc körül megszakadtak) az kint volt, ráadásul ingyen léphetett be a csarnokba. Írd és mondd, ennyi és nem több, amit pozitívumként lehet említeni a mai nap kapcsán...

Kelley jött, látott, győzött. A bemutatásnál óriási ováció fogadta a két évvel ezelőtti aranycsapat legfőbb sikerkovácsát, láthatóan örült is neki az amerikai. Ennek ellenére az Olaj futott ki nagyobb elszántsággal a parkettre. Kövér gázzal kezdték a meccset, az első tíz percben sültek a kezek, behullt néhány tripla, még az idén tétmeccsen először pályára lépő Váradi is elsüllyesztett egy hétméteres kísérletet. Aztán valami megváltozott, a piros-feketék behúzták a kéziféket és a hátralévő három negyedben megint sikerült megmutatniuk a szurkolóknak, hogy múltkor miért is indult be az ezerszájú füttygépezet a csarnokban.

A játéknak semmi képe nem volt, a lehetetlen hármasok lövöldözésén kívül a Coleman vezette gyászkosárlabda meghozta az eredményét, a szünet előtti és utáni tíz perc elég volt arra, hogy megbizonyosodjon róla a kilátogató közönség: itt bizony változásokra van szükség, mert ez a csapat nemhogy a bajnoki versenyfutás első négy helyének valamelyikét nem tudja a jelenlegi kerettel abszolválni, de még az is kétséges, hogy egyáltalán bejut-e a rájátszásba.

A pécsiek járatták a labdát, egyéni akció végén nagyon ritkán szereztek kosarat, az extra passzokkal mindig megtalálták az üresen álló társakat. Persze ebben is Kelley járt az élen, aki egymaga majdnem annyi zsugát osztott ki a pécsieknek, mint a hazai csapat összes pályára lépő játékosa együttvéve. Sem hatvan ponttal, sem tizennyolc eladott labdával nem lehet meccset nyerni, ahhoz kevés kétezerötszáz, rendkívül türelmes ember biztatása, de azt a türelem margóján azért nem árt felvésni, hogy amennyi a pályán a kosárlabda, annyi a lelátókon a tolerancia. Zéró, hogy egészen pontosan fogalmazzak. A legközelebbi hazai derbi előtt esetleg a jegy mellé egy kis macskagyökeret, vagy egy levél Eleniumot mellékelhetnének, hogy ne boruljanak piros-feketébe a megyeszékhely kórházainak idegosztályai.

A jellemzés? Nem lesz egyszerű… Szabó jól mozgatta a szolnokiakat, olykor szeme volt a labdáinak, Coleman a főkolompos, akinek a következő évet már nem szabadna piros-fekete mezben kezdenie, Wilson még mindig akar, de ez kevés, Jurkunas kritikán alul teljesít, de azt legalább konzisztensen hozza, Basitot látta valaki a mai meccsen? Harazin az egyik legjobb védőjátékos lehet a posztján, Váradi végre bemutatkozott, Cseh gólpassza Harazinhoz nagy játék volt, Gaált is beállította Pór Péter.

Jövő hét péntek: Falco-Olaj. Van kérdés? Amíg élünk, remélünk…