Minden jó, ha jó a vége

DEKE-Szolnoki Olaj KK 66-88 (20-18, 16-21, 18-24, 12-25)
Debrecen
500 néző
V.: Földházi T. Gorka Sz. Jakab L. (Bukta)

DEKE: Dagostino 8/3, Weathers 7/3, Kutasi 4, Kennerly 13, Ware 22. Cs.: Takács 7/3, Tóth 5/3.

Szolnoki Olaj KK: Ross 15/3, Tutt 25/6, Váradi 12/6, Jurkunas 6/6, Barro 28. Harazin 2, Cziczás, Gaál.

STATISZTIKA

Dobószázalék
Kétpontos: 43%, ill. 72%
Hárompontos: 4/17, ill. 7/18
Büntető: 8/8, ill. 5/6

Lepattanó: 26 (Ware 8), ill. 30 (Barro 8)
Gólpassz: 14 (Weathers, Kutasi 4-4), ill. 17 (Ross 6)
Labdaszerzés: 6 (Kutasi 2), ill. 7 (Váradi, Jurkunas 2-2)
Blokk: 1 (Ware), ill. 7 (Barro 6)
Fault: 13, ill. 9

A "Casino" című műremekben van egy legendássá vált Joe Pesci kvóta: "A sivatagban rengeteg gödör van. És minden gödörben egy probléma van eltemetve." A debreceni túrára ezt úgy lehetne átültetni, hogy: " A 4-esen rengeteg benzinkút van. És minden benzinkúton volt (legalább) egy szolnoki szurkolói kontingens.

Ennek megfelelően a behangolásnál már nem igazán lehetett érteni a műsorközlő szavait, a 300 fős hazai szalonközönségben is csak három kamikáze fiatalember volt, aki verte a tamokat, lelkesen, de kevés sikerrel. Az Olaj drukkerei ugyanis biztatták a hazaiakat is, de az "álljatok fel!" rigmus sem hatotta meg őket, így a piros-fekete ördögök a sajátjaik hajszolásába fogtak.

A felpörgött hazai játékosok egyáltalán nem játszottak alárendelt szerepet, Ware és Weathers kosaraival tartotta magát a Fodor-legénység, az Olaj hátsó alakzata nem találta a dobókezét, így a meccs képe egész változatosra sikeredett, a szolnokiaknál Tutt élményszámba menő betörései jelentettek fényt az éjszakában. Szerencsére felnőtt az amerikai (már elnézést a kifejezésért) pontfosó mellé a Váradi és Ross által elsőrangúan kiszolgált Barro is, aki a meccs egészét tekintve jeleskedett, úgy zsákolásokban, mint a védő oldalon blokkokban egyaránt.

A második etapban sem csitult a felpörgetett elánnal rohamozó Debrecen kosáréhsége, ezúttal azonban Pór mester keményített a defenzív felfogáson, Tutt pedig tovább töltötte a lőlapot, így az Olaj fordított, elhúzni azonban ekkor még nem sikerült a szurkolók által űzött vendéggárdának. A félidei sípszó előtt jókor jött Iceman Kornél trojkája, ezzel megvolt a lélektani előny, a fejmosás már Pór mesterre várt.

Aztán az Olaj kifutott a harmadik negyedre és elkezdett tombolni a piros-fekete tornádó, amely megállíthatatlannak bizonyult, hiába minden debreceni törkevés. Ware próbálkozott, töltött, lőtt, erőlködött, de senki nem nőtt fel mellé, ráadásul Barro ugyanúgy megette őt a saját palánkja alatt, így Tisza-parti alakulatnak nem tartott sokáig, hogy állandósítsa a tíz pont körüli fórt. A szenegáli fiú blokkolt, zsákolt, ordított, együtt élt a közönséggel, persze az „Úúú-zi, úúú-zi!” rigmus még egy halottat is feltüzelt volna, hát még a fekete párducot…

Az utolsó játékrész örömjátékot hozott, a bírók sem nyúltak bele a meccset eldöntő Olaj-sodorba, Barro és Tutt járt az élen a termelésben, de Váradi, Ross és a két triplát jegyző Jurkunas is kitett magáért. A vendégek belefáradtak az üldözésbe és az utolsó öt percben gyakorlatilag csak azért maradtak a pályán, mert kötelező volt, pedig akkor is csak 0-20-szal küldték volna haza a piros-feketéket. A vége így 68-88 lett, a szurkolók ünnepe pedig egész hétvégén kitart majd. A fanatizmus kell is, hiszen a legközelebbi meccs Székesfehérváron lesz majd, a Magyar Kupa Final Fourjába jutásáért rendezett odavágón, ami megint nem lesz könnyű falat.

Re-akció: Ross összeszedetlennek tűnt, de szép megoldásokkal hozta helyzetbe a társakat. Tutt brutalizált, kint-bent parádézott, weathersnek megmutatta, hogy nem minden a Phoenix-es múlt. Váradi a legjobb itthon játszó magyar, lehet jönni reklamálni. Jurkunas jól védekezett, ez hálistennek állandósulni látszik, ami azért nem jön rosszul. Barrónak nincs ellenszere, a kriptonit meg nehezen beszerezhető, nem? Harazin bevert egy duplát, Cziczás még el van macskásodva, Gaál pedig lehetőséget kapott.

Szerdán irány a Gáz utcai csarnok!